Egy kis történelem
2026. jan. 29.
Veszprémben a vívás története nem csupán évszámok és eredmények sora, hanem egy folytonos, élő hagyomány, amely generációkat köt össze. Ez a történet 1953-ban kezdődött, amikor Bors Ágoston vezetésével elindult a vívásoktatás a városban. Munkája nyomán nemcsak sportolók, hanem szemlélet, tartás és értékrend is formálódott, amelynek köszönhetően a vívás Veszprém egyik legeredményesebb sportága maradt mind a mai napig.
A növekvő létszám és igények miatt 1963-ban épült meg az a terem, amely ma is a veszprémi vívás szíve. Kimondottan vívóteremnek tervezték, különleges, fa gerendázatra épített parkettával. Ennek rugalmassága nemcsak kényelmi kérdés volt, hanem egészségmegőrzés is: sok vívó megúszta azokat a térd- és bokasérüléseket, amelyek beton vagy merev borítású termekben szinte elkerülhetetlenek voltak.
Ebben a teremben kezdte meg vívó pályafutását 1966-ban Imreh László, aki immár hat évtizede ugyanitt készül a versenyekre, és végzi oktató-nevelő munkáját. Junior korában párbajtőrben magyar válogatott volt, abban az időben, amikor természetesnek számított, hogy a vívók mindhárom fegyvernemben versenyeznek. Veszprémből többen is kardban, tőrben és párbajtőrben is első osztályú minősítéssel álltak pástra.
Az akkori versenynaptár rangos állomásai közé tartoztak olyan, ma már nem létező viadalok, mint a pécsi Pannónia Kupa, a siófoki Balaton Bajnokság vagy a Veszprém Kupa. Ezekről a versenyekről a veszprémi vívók több fegyvernemben is dobogós helyezésekkel tértek haza. A nemzetközi szereplés sem maradt el: külföldi tornákon is értékes kupákat szereztek, sőt Recklinghausen város kulcsát is elnyerte egy alkalommal a veszprémi csapat.
Imreh László a Testnevelési Főiskolán szerzett vívó szakedzői képesítést, és 1974-ben kezdte edzői pályafutását. 1978-ban, edzője, Tiszttartó Tibor Mexikóba távozása után átvette a vezetőedzői feladatokat, majd 1979-ben feladta villamosmérnöki állását a Veszprémi Egyetemen, hogy főfoglalkozású edzőként dolgozhasson a BVTC-nél. Szívvel-lélekkel végezte munkáját: edző, fegyvermester, szervező és sofőr volt egyszerre, házról házra gyűjtve és versenyekre szállítva tanítványait.
Szenvedélyét legendás történetek őrzik. Amikor 1980-ban megnősült, egyik vívó barátja tréfásan megkérdezte édesanyját, biztos-e benne, hogy Lacihoz szeretné adni a lányát, hiszen neki a SUSY-hegy és a Maragin penge a nagy szerelmei. Edzői munkája mellett soha nem hagyott fel a versenyzéssel sem: a mai napig indul felnőtt, veterán és szabadidős versenyeken.
1985-ben, minden szakmai eredmény ellenére, a vívó szakosztály megszüntetéséről döntöttek. A felépített kapcsolatoknak köszönhetően az aktív versenyzők Pécsre, a PEAC-hoz igazoltak, míg Veszprémben az edzések a Veszprémi Egyetem Testnevelési Tanszékén folytatódhattak Győri Pál segítségével. Így az edzésmunka folytonossága ebben a teremben nem szakadt meg. Ekkor szólított meg először olyan korosztályt, akik egyetemistaként kezdtek el vívni, és őket is magas szinten tanította meg a sport alapjaira.
1993-ban Győri Pál és Petőfi Lajos vezetésével megalakult a VESC, amelynek alapító és máig működő szakosztálya a vívás lett. Új lendülettel indult újra a gyermeknevelés is, ekkor már saját fiai is a vívásra alkalmas korosztályba léptek.
Az edzések nem csupán technikáról és taktikáról szóltak. A tanítványok megtanulták, hogy nem ellenséggel, hanem ellenféllel vívnak, hogy a tisztelet a páston és azon kívül is alapérték, és hogy veszíteni is lehet emelt fővel. A vívás sport és szórakozás volt egyszerre, az életre nevelés pedig ugyanolyan fontos része az edzéseknek, mint az asszók.
Imreh László teljes alázattal és elköteleződéssel végezte és végzi ma is munkáját. Az 1985 utáni években főállás mellett, három gyermek nevelése közben, mellékállásban edzősködött. Egyedül szerelte a fegyvereket, kezelte a felszereléseket, intézte az adminisztrációt, pályázatokat írt, és képviselte a szakosztályt a szövetségben.
A vívóterem is folyamatosan megújult. Néhány éve az MVSZ támogatásával műanyag borítást kapott, 2024-ben pedig az egyetem és a VESC együttműködésében modernizálták a vezeték rendszert, és rendszeres festéssel tették ismét méltóvá múltjához.
Hatvan év ugyanabban a teremben. Több mint ötven év edzői munka. Számtalan tanítvány és megszámlálhatatlan történet. Imreh László veterán világversenyeken 1998 óta képviseli a klubot és Veszprém városát: Európa-bajnokságokon egyéni arany- és bronzérmet, csapatban két arany- és négy ezüstérmet szerzett, világkupákon pedig egyéni ezüst- és bronzérmeket, valamint csapatban további dobogós helyezéseket. Eredményeivel nemcsak a VESC, hanem Veszprém város hírnevét is öregbíti, nap mint nap bizonyítva, hogy a vívás itt nem múlt, hanem élő jelen.
