Olaszországban folytatódott a világkupa
2024. jún. 19.
Val di Sole sosem tartozott a könnyű versenyek sorába és ez idén sem változott. A szervezők több helyen is változtattak a pályán, mellette pedig az időjárás sem volt túl kegyes a kerékpárosok XCO és downhill szakágainak képviselői számára.
Az MVM VESC Cycling Team versenyzői közül elsőként Bokros Csenge pattant nyeregbe vasárnap reggel a női U23-as kategóriában. A tavalyihoz képest sokkal rövidebb lett a felvezető kör, így a mezőny sokáig együtt haladt. A csúszós talajnak és a mezőny sűrűsségének köszönhetően sokan hibáztak, majd kezdték tolni a kerékpárjukat Csenge előtt, így rögtön az első szakaszon beragadt a VESC kerékpárosa. Két esés ellenére, az utolsó két körében sikerült utolérnie magát, így középmezőnyben, 35. helyen ért a célba.
- Eléggé káoszos volt a felvezető kör, leesett az eső és többen is elestek előttem. Próbáltam visszakapaszkodni az élmezőnybe, de az első körben sokat kellett várni az emelkedőknél, és kétszer én is elestem, mert semmit sem tartott a gumim. Az első két körben sokszor futni kellett felfelé, ez nagyon sokat kivett belőlem, de a folytatásban már normálisan tudtam haladni és felfelé is erősnek éreztem magam - így értékelte a versenyét Bokros Csenge.
Az elit kategória versenyeit követően az U23-as férfi mezőnyé volt a terep. Horváth Áron képviselte a veszprémi színeket, aki a futam előtti napon még lázzal küzdött, így az is kétségessé vált, hogy rajthoz tud-e állni. Végül annyira jobban lett másnapra, hogy el tudta kezdeni a versenyt, amit 121. helyen fejezett be.
- Vártam ezt a versenyt, mert nagyon szeretem a pályát és a környéket. Az utazás előtti pár napban jól is éreztem magam a bringán, majd sajnos a verseny előtti napon lebetegedtem. Így is elindultam, de értelmezhető erőfeszítést nem bírtam kihozni magamból - tette hozzá Horváth Áron.
Az MVM VESC Cycling Team versenyzői ezúttal is egy igen erős mezőnyben próbáltak helytállni, és várhatóan így lesz ez majd július elején is Franciaországban, ahol ismét megméretik magukat kerékpárosaink.
Fotó: Seffer Judit